A Bajnokok Ligája elődje, a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult világhódító útjára. Azóta rendezi meg rendszeresen az UEFA évről évre az európai elit klubcsapatok tornáját, amely során minden évben eldől, melyik csapat a legjobb a legjobbak között. A megtiszteltetésen kívül a győzelem nem kevés pénzjutalommal is jár.

A torna az 1992/93-as szezonban vette fel a Bajnokok Ligája nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsó sorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Kezdetben egy selejtező, valamint két egyenes kieséses kört követően két négyes csoportban folytak a küzdelmek, melyek első két helyezettje vívta ki a jogot a döntőbe jutásra.

A hetedik szezon döntője volt az egyik legdrámaibb finálé. A Manchester United 90 percig 1–0-s vesztésre állt a német Bayern München csapata ellen, ám ekkor előbb Sheringham egyenlített a 91. percben, majd Solskjær a hosszabbítás 3. percében megszerezte a győztes találatot, amivel az angolok akkori második címüket szerezték meg.

A nyolcadik BL szezonra az ezredfordulón került sor. Európát ekkor egyértelműen a spanyol klubbok uralták, mivel az elődöntő 4 csapatából 3 az Ibériai-félszigetről való volt. A spanyol házi döntőt végül a Real Madrid csapata nyerte. Ez volt akkor a 8. elsőségük.

A kupasorozat kilencedik évében a Bayern München tett arról, hogy ne folytatódjon tovább a "spanyol uralom". A fináléban csak tizenegyesből tudtak betalálni a csapatok. A rendes játékidőben 1-1 értékesített büntető volt, ami után a végső győzelmet is ilyen módon döntötték el. A bajorok végül 5–4-re múlták felül a Valenciát.

A tizedik évadban már senki se tudta megállítani a 9. győzelmére hajtó madridiakat (mellesleg a negyeddöntőben ismét összetalálkoztak a Bayernel, valamint az elődöntőben a rivális Barcelonával). Ismét német-spanyol döntőt rendeztek, de ezúttal a Leverkusen képviselte a németeket.

A tizenegyedik kiírásban már az olasz csapatok domináltak. A kupát végül az AC Milan csapata nyerte a döntőben 0–0-s eredmény után végül tizenegyesekkel 3–2-re felülmúlva a Juventust.

A tizenkettedik idényben igazi csillaghullás volt. Már a legjobb 16 csapat között kiestek olyan csapatok mint az előző évi döntős Juventus, a 3 éve győztes Bayern München valamint a Manchester United. A nyolcaddöntőben is voltak meglepetések. Kiesett a címvédő AC Milan (4–1-es hazai győzelem után idegenben 4–0-ra alulmaradtak a Deportivo ellen), a remeklő - akkori kétszeres francia bajnok - Lyon, a kupahalmozó Real Madrid valamint a londoni párharcban alulmaradó Arsenal. A kupát végül a José Mourinho vezette portugál FC Porto csapata nyerte.

A tizenharmadik szezon fináléja ismét drámaira sikeredett. Az isztambuli döntő első félidejét az AC Milan csapata 3–0-s előnnyel abszolválta, majd a második félidőben rövid 9 perc alatt ledolgozta hátrányát a Liverpool és végül tizenegyespárbajban 3–2-re győzni tudott.

A tizennegyedik BL szezonban úgy tűnt az Arsenal fiatal kerete beérik egy európai kupasikerre. Ám az utolsó mérkőzésen 1–0-s hátrányból 2–1-re fordítva végül a Barcelona csapata diadalmaskodott.

A tizenötödik évad "angol uralmat" hozott. Viszont a kupát végül egy olasz csapat hódította el. A két évvel ezelőtti döntő megismétlését most az AC Milan csapata hozta sikeresen így megszerezvén 7. európai elsőségüket.

A tizenhatodik kiírásban folytatódott az angolok dominanciája, és a végső győztes is a szigetországból került ki. Az ekkor triplázni tudó Manchester United végül büntetőkkel (6-5) győzte le szintén angol vetélytársát a Chelseat.

A tizenhetedik szezonban majdnem megismétlődött a tavalyi finálé, ám a 2007-es szezonhoz hasonlóan 3 angol klub mellett a 4. nem angol csapat, nevezetesen a Barcelona jutott fel a csúcsra, a klub történetében immár harmadszor!